A leopárd


Más néven párduc

Szinte egész Afrikában és Ázsiában megtalálható ez a kiváló alkalmazkodóképességel rendelkező nagymacska, a leopárd. Egyaránt elboldogul a trópusi őserdőben és a sztyeppés vagy félsivatagos területeken. Magas hegységekben a hóhatár felett is megél, csak a teljesen sivatagos vidékekről hiányzik. Több alfaja létezik, melyek területenként eltérő nagyra nőnek. Egyes vidékeken párducnak nevezik. Legnagyobb az afrikai szavannás ligetek lakója. Ennek hossza farokkal együtt 2,5 méter körüli, amiből 1 métert az állat farka tesz ki. Magassága meghaladja a 60 cm-t, súlya 60-90 kg közé esik. Egész testfelépítésével egy nagy, karcsú macskára emlékeztet. Testét egyenletes rövid szőr fedi, ami sehol nem nő meg hosszúra. Nem visel sem sörényt, sem szakállat. Bundájának alapszíne a sárga valamely árnyalata, ezen számos fekete folt helyezkedik el. Ezek a foltok lehetnek teltek vagy gyűrű alakúak. Ismert teljesen fekete állat is, a fekete párduc, de ez nem különálló faj. Előfordul, hogy egyazon állatnak foltos és fekete színű kölykei is születnek. Ha a fény kellő szögben esik a bundájára, akkor a feketén is felfedezhetők a jellegzetes foltok.
 
Szenvedélyes ragadozó. Többnyire nappal nem vadászik, de az anyaállat olykor egész nap zsákmány után kutat. Nem válogatós, megtámadja a zebrát, a gnút, a zsiráfot, ugyanakkor összefogdossa a gyíkokat is. Remekül mászik fára. Kedveli a majmot, képes azt a fa koronájában ugrálva üldözni. Sajátos módon tesz szert napi táplálékára: elrejtőzik a fa egy vízszintes ágán az állatok által használt útvonal fölött, majd az alatta felbukkanó áldozatra veti magát. Mivel foltos bundája remekül elrejti a lombok között, és képes órákat is mozdulatlanul leselkedni, így vadászata általában sikeres. Alkalmas búvóhely hiányában a földhöz lapulva közelíti meg a kiválasztott vadat, és egy-két ugrással elérve azt leteríti mancsának csapásával, vagy fogaival torkon ragadva megfojtja. Megtámadja a kocsi elé fogott bivalyt, az elcsatangolt kutyát, de ugyanúgy a nyáját legeltető embert is. A háziállatok közé beszabadulva akkor is öldösi azokat, amikor már jóllakott. A zsákmányt rendszerint felcipeli egy fára és ott fogyasztja el, így nem kell tartania a hiénák és a  sakálok szemtelen kéregetésétől. Nappal pihenni is szívesen keresi fel a fákat, sziklákat. A nőstény egy sziklaodúban vagy egy sűrű bozótban 2-4 kölyköt hoz a világra. Macska módra mosdatja őket, sokat játszik velük, majd amikor elérik egy kifejlett házimacska nagyságát, a vadászatra is magával viszi azokat. Az anyaállat kölykeit rendkívül hevesen védelmezi, még olyan esetben is, amikor sem saját, sem utódai megmentésére nincs esélye.





A fekete fajtája
 A legnagyobb elterjedési területtel rendelkező nagymacska. Túlélési esélyeit rendkívül rejtett életmódja és változatos étlapja biztosítja. Afrikai-vadászok hónapokig nem találkoztak vele, pedig a közelükben settenkedik. Ügyesen mászik fára, sőt, a zsákmányát is a lombok között rejti el a keselyűk elől. Fekete színében azért látszanak halványan a foltok, mert a pigmentek mennyisége mennyisége eltérő a mintázatban és a fekete alapszínben. A fekete párducok szőre azért fekete, mert melanizmus alakul ki némely egyedeknél. A melanizmus a szőrzet sötétbarna, ez esetben,  fekete elszíneződése, amit a melanin nevű festékanyag felhalmozódása okoz. A sötét változat kialakulását egy kromoszóma egyetlen génjének egy allélja kapcsolja be. (És egy érdekesség a végére.) A fekete jaguár sokkal ritkább, mint a fekete párduc.